Ebben a bejegyzésben igyekeztünk összefoglalni az autó bérbeadásával kapcsolatos adózási formákat, és azok szabályait. Az itt leírtak tájékoztató jellegűek. Ha valaki rendszeresen kívánja bérbeadni gépjárművét, javasoljuk, hogy konzultáljon könyvelővel, adótanácsadóval az optimális forma kiválasztása érdekében.

Ha a bérbeadás néhány alkalommal történik egy évben, nem kell adószámot igényelni, és nincs számlakibocsátási kötelezettség sem. Ebben az esetben a bérleti díjról számviteli bizonylatot kell kiállítani.

Ha a gépkocsi bérbeadás nem csak egyszeri vagy alkalmankénti jellegű, hanem viszonylag rendszeres (például heti vagy annál gyakoribb), akkor ezt már üzletszerű tevékenységnek tekinthetjük. Ilyen esetben a bérbeadást adószámos magánszemélyként (számla vagy nyugta kiadásának kötelezettségével) kell folytatni.

A számlázási folyamat során lehetőség van az alanyi adómentesség választására is, azaz nem szükséges ÁFA-t is fizetni.

Az Szja törvény 3. § 46. pontja szerint gazdasági tevékenységnek minősül a tartós vagy rendszeres, üzletszerű tevékenység, ha az ellenszolgáltatás megszerzésére irányul, vagy azt eredményezi, és független formában történik.

A rendszeres tevékenységnél tehát vizsgálni kell, hogy megvalósul-e a tevékenységben egyfajta ismétlődés, állandóság, folyamatosság.

A személygépkocsi bérbeadását ingóság bérbeadásaként kell kezelni, és a jövedelem meghatározásakor az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni (a bevétel és a költség különbözete a jövedelem).

Ez azt jelenti, hogy a jövedelem alapja a bevétel és a kiadások (tételes költségelszámolás vagy 10% költségarány alkalmazásával) különbsége.

A jövedelem után pedig a magánszemélynek 15% személyi jövedelemadót és 13% szociális hozzájárulási adót kell fizetnie, a jövedelemadó előleget pedig negyedévente kell befizetnie az adóhatóságnak a negyedévet követő hónap 12. napjáig, ha az adó összege eléri vagy meghaladja a 10 ezer forintot.

Ebben az esetben a bérleti díjat önálló tevékenységből származó bevételnek kell tekinteni.

Ha a bérbeadásból eredő bevétel a cégtől (kifizetőtől) származik, az adózás rendjéről szóló törvény (Art. törvény) értelmében, az adóelőleg megfizetése nem a magánszemély, hanem a kifizető feladata, attól függetlenül, hogy a bérbeadás alkalmi vagy rendszeres jellegű.

Ebben az esetben az adóelőleg alapja a magánszemély által nyilatkozatban meghatározott (tételes vagy 10%-os költséghányad alapján számított) jövedelem lesz. Ha nincs ilyen nyilatkozat, a kifizető a 10%-os költséghányad alapján számolja ki az adóelőleget, és ennek levonása után juttatja el a maradék jövedelmet a bérbeadónak.

A jövedelem után 15% személyi jövedelemadót és 13% szociális hozzájárulási adót kell fizetni, a jövedelemadó előleget pedig a kifizetőnek havonta kell levonnia, bejelentenie és megfizetnie az adóhatóságnak a következő hónap 12-ig.

Egy magánszemély lehet főállású és mellékállású egyéni vállalkozó is.

A bérbeadást a vállalkozónak fel kell vennie a tevékenységi körei közé, illetve vállalkozásának indításakor döntenie kell arról, hogy az általános forgalmi adó kapcsán választja-e az alanyi adómentességet. Lássuk ez mit jelent.

Az általános forgalmi adó (ÁFA) mentesség értékhatára évente 12 millió forint. Ha egy egyéni vállalkozás értékesítéseinek összértéke az adott adóévben ezt az értékhatárt nem haladja meg választhatja az alanyi adómentességet, és így mentesül az áfa fizetési és bevallási kötelezettségétől. Fontos viszont, hogy ebben az esetben nem jogosult az áfa levonásra a költségszámlákon, tehát nincs lehetősége az áfa visszaigénylésére.

Ha a vállalkozás év közben indul, vagy szünetel, az értékhatárt nem 12 millió forintban határozzák meg, hanem arányosítani kell a vállalkozási tevékenység első évére nézve.

Ha a bevétel túllépi az értékhatárt, a meghaladó összegért kiállított számlát áfával növelten kell kiállítani, és szükség van áfa bevallás benyújtására is.

Az egyéni vállalkozó által elért jövedelem megállapítása - attól függetlenül, hogy a bérbeadás magánszemélynek vagy cégnek történik - az egyéni vállalkozó döntése alapján az alábbi módon valósulhat meg:

Az átalányadózási rendszer használatának számos feltétele van. Először is, bármilyen tevékenységhez választható, és az egyéni vállalkozó egészen addig adózhat az átalányadó szerint, amíg bevétele el nem éri az éves minimálbér tízszeresét.

Ez egy olyan adózási módszer, melynek adminisztrációja a költségek szempontjából egyszerű, hiszen nincs szükség külön költségnyilvántartás vezetésére, bár az összegyűjtésük szükséges. Az adóforma akkor lehet előnyös, ha a költségeid nem, vagy csak minimálisan lépik túl a rád vonatkozó költséghányadot, illetve, ha fő munkaviszony mellett, vagy nyugdíjasként vállalkozol. A költségekkel kapcsolatban nincs tehát költségelszámolás, azaz nem költségszámlák alapján kell csökkenteni az adóalapot, hanem törvény által meghatározott költséghányadok alkalmazása révén, amelyek mértéke a tevékenységtől függ. A bevételt a meghatározott költséghányaddal kell csökkenteni, amiből adódik a jövedelem - az adó alapja -, mely után kell megfizetni az adót. Alapesetben a 40% költséghányadot kell alkalmazni, tehát a jövedelem a bevétel 60%-a.

Főállású egyéni vállalkozó esetén figyelembe kell venni a minimum szabályt a havi járulékfizetésnél. Mellékállású vállalkozó esetén pedig a 15%-os személyi jövedelemadót, a 18,5%-os társadalombiztosítási járulékot és a 13%-os szociális hozzájárulási adót kell megfizetni a tényleges jövedelem után. Ha egy hónapban nincs bevétele az egyéni vállalkozónak, akkor nincs szja fizetési kötelezettsége.

Végül, 2022. januárjától bevezetett szabály szerint az átalányadózó egyéni vállalkozók bevételének minimálbér feléig terjedő része adómentes. Tehát a jövedelmed éves minimálbér felét meg nem haladó részére (Ez 2023-ban 1 392 000 forint) nem kell szja-t fizetned. Ha az adóelőleg-alap meghaladja az éves minimálbér felét, akkor csak a túllépő összeg után kell adóelőleget fizetni. Év közben kezdő vállalkozások esetén sem szükséges az arányosítás.

A tételes adózás alapvetően azt jelenti, hogy a vállalkozó minden hónapban egy rögzített összeget fizet. A kisadózás havi bevételi határa 1,5 millió forint, míg teljes éves működés esetén ez 18 millió forint. Ha az adózó egy év alatt kevesebb időt működött, az értéket arányosítani kell. Ha a bevétel túllépi ezt a határt, a túllépő összeg 40%-át különadó formájában kell befizetni.

A kisadózó csak teljes állású munkavállalóként végezheti tevékenységét, mely esetén havonta 50.000 Ft-ot kell megfizetnie.

Ez az adózási forma egyszerű adminisztrációt kínál, és szüneteltetni is lehet - minimum 1 hónapig, maximum 3 évig - a teljes hónapokra, amikor nincs bevétel.

Az adóévet követő év február 25-ig kell benyújtani a KATA bevallást, melynek alapját az adott adóévben realizált bevételek képezik.

Az egyéni vállalkozók, akik a vállalkozói személyi jövedelemadó (VSZJA) alapján adóznak ("főszabály"), a jövedelmüket az Szja törvénynek megfelelően határozzák meg önálló tevékenységükből származó bevételként.

Ez a vállalkozói jövedelem egyszerűen a vállalkozó bevételei (vagyis árbevétele) és a költségek közötti különbséget jelenti, melyeket a számlák alapján, valamint a törvény szerint a számlák nélküli költségek alapján határoznak meg.

Ha egy vállalkozó a vállalkozói jövedelemadózást választja, akkor - ellentétben a kata és az átalányadózás szabályaival - szükséges költségszámla vezetése. Az alapnyilvántartás formája naplófőkönyv vagy pénztárkönyv lehet, melynek tartalmát az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozókra vonatkozó számviteli törvény rendelkezései alapján kell megállapítani.

A főszabály alapján adózó egyéni vállalkozóknak havonta adó- és járulékbevallást kell benyújtaniuk ('58 NAV bevalláson), melyben a "vállalkozói kivét" alapján az adókat és a járulékokat be kell jelenteniük.

Főállású egyéni vállalkozó esetében a havi járulékfizetés során figyelembe kell venni a minimum szabályokat, míg a mellékállású egyéni vállalkozóknak csak a 15% személyi jövedelemadót kell megfizetniük (nincs járulékfizetési kötelezettségük). A vállalkozói kivét alapján számított szja előleget negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig kell megfizetni. Ezt nem kell külön bevallani, csak az szja bevallásban kerül feltüntetésre és elszámolásra.

Az év végi bevételek és költségek különbözete mint külön adózó jövedelem kerül adózásra. A vállalkozás eredményét terhelő adók a következők: 9% vállalkozói jövedelemadó (a bevételek és költségek különbözete, azaz a nyereség után, figyelembe véve a növelő és csökkentő tételeket), 15% osztalékadó a személyi jövedelemadón az osztalékalap után (figyelembe véve a növelő és csökkentő tételeket az osztalékalap esetében), 13% szociális hozzájárulási adó az osztalékalap után (a szociális hozzájárulási adó fizetési felső határig).

Az egyéni vállalkozó bevételéről, költségeiről és jövedelméről az alapnyilvántartás alapján az adóévet követő év május 20-ig lehet elszámolni az '53-as (aktuális évben a 2353-as) személyi jövedelemadó bevallásban. Ebben a bevallásban meg kell adni a bevételeket, kiadásokat, jövedelmet, az adóalap módosító tényezőket, összegeket, és más adatokat. A megállapított adóévi vállalkozói jövedelmet és az osztalékot terhelő adókat a bevallással egyidejűleg kell megfizetni.

A bérbeadási tevékenységet a vállalkozásnak hozzá kell adnia a tevékenységi köréhez a KSH által megadott TEÁOR kóddal (29.10.21-30).

A vállalkozásnak a bérleti díjról, tekintet nélkül a bérlő személyére, számlát vagy nyugtát kell kiállítania, amely tartalmazza a 27%-os ÁFÁ-t is (kivéve, ha a vállalkozás alanyi mentességet választott az előzőekben említett feltételek alapján).